Az UPSZ egy varázsszó, tudtad?
Van egy érdekes jelenség a személyes életünkben is, és az online, illetve a valódi közéletben is.
Biztos, ti is felfigyeltetek erre.
Egyik mondja:
- Felkelt a nap, bevilágította a mezőt.
Másik válaszol:
- Te, hülye tiszás, fideszes, te tudatlan, nézzél utána, ez mind semmi, a Hold, na az a hibás. Amiatt van itt szárazság.
Az a legkevesebb, hogy elbeszélünk egymás mellett.
Amikor kommunikálni tanultam (most is igyekszem ezt fejleszteni kisebb-nagyobb bakikkal), már nem emlékszem honnan, kitől világosodtam meg, hogy az „egymás mellett elbeszélünk” tulajdonképpen arról szól, hogy mindenki fújja a magáét, azaz nyerni akar. Nem figyel a Egyik fél is, a másik is le akarja nyomni a torkán a saját álláspontján.
Verseny van: KINEK VAN NAGYOBB IGAZA?
Ahhoz, hogy haladjunk, szükséges az a szándék, hogy most figyelj…EGYÜTTMŰKÖDJÜNK. Mondhatod, hogy de a másik nem akar együttműködni.
Egyszer, párterápián panaszkodtam, hogy miért mindig én kell meglássam és szóvá tegyem, ha elakad a közös, mert ez nagyon megterhelő és mumussá válok, még saját magam számára is
És akkor azt mondta a terapeuta, hogy mindig az tudja kezdeményezni a változást, aki erre érettebb. Pf. Utáltam ezt a mondatot, de sokat gondolkodtam rajta és most is idehozom, mert ami kicsiben, az nagyban is.
Ha egyik fél felismeri, hogy ez verseny, akkor ő tud változtatni, kérdésekkel, megosztva gondolatait, ez az én felelősségem. Mondhatod, hogy na, de minek, mert a másik úgyis folytatja a „kinek van nagyobb farka” játszmát. Az viszont az ő felelőssége.
És most elárulom nektek, hogy van egy illúzórikus képem, hehe.
…hogy egyszer mindenki a saját helyét foglalja el a családban, a társadalomban, a beszélgetésekben, tűz- és vízügyekben, a saját helyén, a saját tudásában szakértő. Ebben a képben nem újjal mutogatunk, hanem kíváncsiak vagyunk egymásra. Ha valódi figyelemmel, valódi érdeklődéssel, kérdésekkel és önmagunk megosztásával beszélnénk, talán elkezdhetünk valamit.
Nyilván nem minden esetre igaz ez. Nekem is van olyan ismerősöm, aki visszaélt a bizalmammal, a jóhiszeműségemmel, vagy az energiámat akarta, vagy egyszerűen a helyemre pályázott, vagy oda gondolta magát…az ilyen hozzáállású emberrel vagy távolságtartás van vagy lezárás.
Ezekből a reménytelen esetekből kevés van, de van.
És akkor oda teszem a fókuszt, ahol van remény a békességre, az együttműködésre, mert csak ez tud előre vinni. Oda, ahol nincs verseny, ahol megjelenhet a KÖZÖS. Erre a legjobb módszerem a kérdezés. Kérdezek, hogy megismerjem a gondolataidat, érzéseidet, és magamról is beszélek. És nagyon tudok örülni, ha te is kíváncsi vagy rám.
Ezt tudom tenni, a többi alakul valahova.
Szóval drágáim, hagyjuk abba a versenyt. Melyik 20-a volt a szebb, jobb, olcsóbb, drágább.
Hagyjuk abba a mindenhez is szakértelmet.
Maradjunk a magunk portáján és sepregessünk.
Egy konfliktust sem lehet megoldani azzal, hogy kinek van nagyobb igaza. Szempontokat egyeztetve, elismerve helyzeteket, mondatokat, gondolatokat, igen, ez lehet megoldás. Te hogy gondoltad, én úgy gondoltam, ez így hatott rám, ez hogy hatott rád? Upsz, erre nem gondoltam, upsz, ezt hogy csinálhatom másképp, hogy mindkettőnknek jó legyen.
Mert az UPSZ egy varázsszó lehet.
