Enyém? Tiéd? Kié?

Van az én dolgom, a te dolgod és a sors dolga. Ezt nem én találtam ki, hanem Byron Katie hozta be a köztudatba, tette világhírúvé ezt a szemléletet.

Kérdezed, hogyan tudom ezeket megkülönböztetni, mit tegyek azért, hogy jobban elsajátítsam a különbségeket?

És akkor eszembe jutott, hogy nézz körül a magad környezetében, milyen tárgyak vesznek körül? Mennyi abból a tied és mennyi abból a másé, akár, mert kölcsön kérted, akár, mert épp nálad maradt évek óta? Észreveszed-e ezeket, vagy csak akkor jut eszedbe, ha éppen belebotlassz vagy visszakéri valaki? Van-e benned igény arra, hogy ami nem a tied, visszakerüljön a gazdájához?

Ha nincs, vagy észre sem veszed a nem saját tulajdonodban lévő, kézzel fogható dolgokat, érdemes elgondolkodnod azon, hogy hajlamos vagy-e mások dolgait magadra venned, mások érzelmeit magadévá tenni, mások gondjait megoldani? Mert ami kint, az bent.

Ennek ellentéte, ha túl egyszerűen adod tovább a saját tulajdonodban lévő eszközöket, tárgyaidat, könnyen lemondasz még azokról is, amelyek fontosak számodra. Ez pedig felteszi a kérdést: vajon felvállalom-e azt, ami az enyém? Vajon nem egyszerűbb-e, ha más vigyáz a saját dolgaimra, nekem pedig nem kell ezzel foglalkoznom?

Szóval nézz körbe, mi vesz téged körül és leltározz. Ami nem a tied, add vissza annak, akié. Ha a te tárgyaid vannak szanaszét másoknál, kérd vissza őket és vigyázz rájuk te.

És ha megízleled az édes ízét ennek, jöhet a belső munka: melyik a saját gondolatom, érzésem, célom és melyik a tied.