NE FÉLJÜNK A FARKASTÓL!
“A farkas és a rénszarvas olyan szoros kapcsolatban áll egymással, jelentette ki ugyanis, hogy a kettő voltaképp egyetlen egység. Kijelentésének értelmét egy történettel illusztrálta, amely kissé úgy hangzott, mintha az Ótestamentumból eredne; de Mike állítása szerint a belvidéki eszkimóknak félig-meddig vallási nép hagyományához tartozik, akik - jaj hallhatatlan lelküknek - máig is pogányságban élnek.
Íme Utek meséje, szavakba öntve:
Kezdetben volt az Asszony és a Férfi, és kívülük senki és semmi nem járkált, úszkált, röpködött a világon, mígnem egy napon az Asszony mély vermet ásott a földbe, és halászni kezdett benne. Sorban egymás után kihúzogatta az összes állatokat, és a legutolsó, amit kihúzott a veremből, a rénszarvas volt. Ekkor Kaila, az ég Istene elmondta az Asszonynak, hogy a legislegnagyobb ajándék mindenek között a rénszarvas, mert a rénszarvas lesz az ember tápláléka.
Ekkor az Asszony szabadon bocsátotta a rénszarvast, és megparancsolta neki, hogy menjen ki a földekre és sokasodjék, és a rénszarvas engedelmeskedett az Asszony szavának, és nemsokára telistele volt a föld rénszarvassal, így azután az Asszony fiai szerencsével vadásztak, , volt mit enniök, volt mibe öltözniök, volt jó bőrsátruk, amiben lakhattak, és mindez rénszarvasból.
Ámde az Asszony fiai csupán a nagy, kövér rénszarvasokra vadásztak, a gyengéjét, az apraját, a gyengéjét, az apraját, a betegjét nem szerették elejteni, mert azok ennivalónak nem voltak jók, meg a bőrük sem volt elég alkalmatos. És így, idő múltával az történt, hogy több gyenge és beteg rénszarvas volt, mint ahány erős és kövér, és amikor a fiúk látták ezt, megrémültek, és elpanaszolták az Asszonynak.
Ekkor az Asszony varázslatba fogott. Kailához fordult, és az mondotta neki: “Nem jó a te munkád, mert lám, a rénszarvasok gyengék lettek, meg betegek, és ha mi eszünk belőle, mi is gyengék, meg betegek leszünk.”
Kaila hallotta ezt, és így szólt az Asszonyhoz: “Az én munkám jó munka. Szólok majd Amaroknak (a Farkasistennek), ő pedig szól gyermekeinek, hogy egyék meg a beteg, a gyenge, az apró rénszarvasokat, és akkor a föld megmarad a kövér meg erős rénszarvasoknak”
És így történt, és emiatt egy a farkas meg a rénszarvas - mert a rénszarvas táplálja a farkast, de a farkas tartja meg jó erőben a rénszarvasokat”
Kissé elképedtem a történet hallatán, utóvégre igazán nem készültem fel arra, hogy egy műveletlen, képzelten eszkimó adjon nekem leckét, sőt, hogy példabeszéddel illusztrálja a legrátermettebb fennmaradásának vagyis a természetes kiválasztódás következményeinek elméletét.
Részlet: Farlex Mowat: Ne féljünk a farkastól c. könyvéből.
Farlex Mowat, kanadai zoológus, aki író és híres környezetvédő lett. Egy antikvárium előtti, 100 forintos dobozokban találtam rá könyvére, amely meghatározó, alap könyv számomra, abban nyitotta ki az elmémet, hogy megértsem a ragadozó és áldozat viszonyát.
