Egy név nem csak megszólítás – sors, irány és hovatartozás.
Szeretünk nevet adni mindennek és mindenkinek, szeretünk becézni, ezzel különböztetjük meg az illetőt a többitől.
Egy ember életében több meghatározó kapu van – pl. nevet adunk az újszülöttnek, felnőtt korba lépés, menyegző - amelyek elvesztették igazi értékét, sokkal inkább jogi kérdéssé vált, elvesztette igazi jellegét, elvesztette azt a megerősítést, hogy lezárul egy korszak, és egy új következik.
Pedig ezek az átmenetek arról szólnak, hogy lezárul egy korszak, és egy új kezdődik. A név pedig ennek az egyik legerősebb szimbóluma.
Amikor gyermeket vár egy család, a szülők keresik azt a nevet, amely a legjobban illik majd rá. A név meghatározza a sorsot, a hovatartozást.
Vannak családok, ahol generációkon át öröklődnek a nevek – ezzel egyfajta láthatatlan mintát adva tovább. Más esetekben már a pocakban megszólítják a gyermeket – ami szintén mély hatással lehet rá.
Ezért fontos, hogy a névválasztás tudatos legyen. És ezt a pillanatot egy szertartással még mélyebbé, hangsúlyosabbá tehetjük.
A család, barátok és szerettek összegyűlnek – vallástól függetlenül. Lehetőleg a természetben, ahol a szertartás során bemutatjuk az újszülöttet a világ elemeinek: a Napnak, a Holdnak, a Földnek. Nevén szólítjuk őt, ezzel megerősítve érkezését a földi létbe. Ez a pillanat segíti a lélek megérkezését, és támogatja az új élet kezdetét.
Nem csak újszülöttek számára lehetséges. Előfordul, hogy valaki nevet szeretne változtatni, vagy új nevet vesz fel. Ilyenkor is kérhető névadó szertartás – hogy ez az új identitás valóban megszülethessen.
