A jelenlegi helyzet felállítása

Április 16-án felállítottuk a vírus helyzetet. Hagytam néhány napot, hogy ülepedjen bennem az egész, most közzéteszem. A módszerről többet tudhatsz meg ha beírod a gugliba, hogy Hellinger féle családállítás, illetve az oldalamon is, itt: Családállítás.

Ebben az állításban egyik szereplő sem tudta, hogy mit képvisel, ez csak a végén derült ki. Azért állítunk így, hogy senki ne befolyásolja a teret elmével. Cél nem volt, csak ránéztünk a pillanatnyi helyzetre. Hagytam, hogy történjen, az, ami történik, úgy, ahogy az van. Egy idő után beállítottam a Természet rendjét és a Megoldást, mint fogalmat. A képviselők mondatait kiírtam, összefoglalva a megéléseiket. Az egyszerűség kedvéért nem azt írtam, hogy pl. a politika képviselője, hanem csak így: politika.

Érdekesség, hogy a tavaly szeptemberi állításhoz képest teljesen más bontakozott ki, de az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy más fogalmakat állítottunk fel. A leírás végén van egy összefoglaló, amit én, mi leszűrtünk, de hagyom, hogy mindenki azt olvassa ki belőle, amit lát.

Szereplők, mint fogalmak: A Vírus, az Oltás, Gazdaság, a Politika, a Megszorítások, a Félelem, az Emberek, később a Természet rendje, a Megoldás.

Vírus: Azt éreztem, hogy nagyon erős vagyok, nagyon kapcsolódtam a Megszorításokhoz, nagyon idegesített az Emberek, és az Oltás és az Emberek jókedve. A Megszorításokra azt hittem, hogy a halál, azt éreztem, hatalmam van rajta.

Aztán az Oltás vigyorgásától, és amikor az Emberek képviselője összement és leereszkedett a földre, a Megszorítások pedig felállt, összetörtem, olyan fájdalmak jöttek rám, mintha ketté törnék, nem tudtam mást csinálni, mint meghajolni, megadni magam. Az Oltástól elgyengültem, elment az erőm. Aztán azt éreztem, újjászületek, kinyitottam a szemem és közben átrendeződött a világ körülöttem, nem értettem semmit, senkit nem ismerek, nem értettem, miért vagyok itt, egészen addig, míg a Megszorítások nem jött ide, s akkor azt éreztem, aha, itt a helyem, kezdődik minden elölről.

Megszorítások: leült és a kapucniját a fejére húzta, lefelé nézve.

– Ide leültem és nagyon arra vártam, valaki érintsen már meg, valamire vártam, és tudtam, hogy akkor kell majd mozdulnom, aztán az Oltás megérintett, de csukva volt a szemem, el is tudtam volna aludni, fogta a kezem. A Gazdaság elkezdte simogatni a hátamat, nagyon jól esett, mert el voltam teljesen gémberedve, s a félelem, a várakozás váltotta magát bennem, majdnem elaludtam a vállán, de fel akart ébreszteni, egy darabig ellenálltam, aztán otthagytam. Mentem egy kört, megöleltem a Megoldást, de ő abszolút ellenállt, hogy rátelepedjek, aztán visszaültem ide, nyugodtan, mert már jó így is, egyedül.

Gazdaság: Én az elején nem tudtam senkihez sem kapcsolódni, de addig addig, hogy aztán az Oltás csak megtört, felolvasztotta a jeget azzal, hogy mosolygott, hívott és az a reménysugár, ahogy ő elindította a folyamatot, hogy a Megszorításokhoz kapcsolódjunk és amikor a Megszorítások ide jött, az jött, hogy akkor én majd megtartom őt. Felélesztem, felébresztem, de nem akart neki ez menni.

Politika: nekem nagyon rossz volt, hogy a Megszorítások ült a földön, odaálltam a túloldalára és olyan volt, mintha egy  jéggömb közepén ülne és árad belőle az óriási hidegség és az a dolgom, hogy valahogy felmelegítsem, de egyedül kevés voltam. Senkihez nem tudtam kapcsolódni, mert senki nem figyelt rám, de ahogy az Oltás rám nézett, akkor éreztem, hogy már érdemes kapcsolódni, azon voltam, hogy mindenkit összehozzak, hogy álljuk körbe, mert sokan kellünk hozzá, hogy felmelegítsük ezt a jégtömböt, de valahogy nem sikerült összekapcsolódni. Vagy így vagy úgy szakadtunk szét, nem voltunk elegen, hogy állva tartsuk. (megj. részemről: a politika be akarta vonni a Félelmet, de az nem állt kötélnek)

Oltás: Én ahogy beálltam, az volt az első, hogy: kapcsolódni. Néztem, hogy senki nem kapcsolódik senkivel, bennem végig nagyon nagy magabiztosság volt. A Félelem amikor bejött, egyből  kapcsolódtunk, mentem tovább, hogy ki a következő, a Politika volt az, aztán a Vírussal, aztán néztem, hogy ki nyitott, jött a Gazdaság, de láttam, hogy nem mindenki kompatibilis mindenkivel. Azt éreztem, hogy oda kell mennem, ahol fájdalom van, odamentem a Vírushoz, mert tudtam, hogy meg tudom nyugtatni, ki tudom ebből hozni, és akkor a Vírus fel is állt és megerősödött. Oda mentem a Megszorításokhoz, meg kellett érintsem, s tök jó volt, azt éreztem, már sokan vagyunk, mindenki rendben van és akkor megyünk tovább. Láttam, hogy a Félelem nem akar kapcsolódni, de ez az ő döntése volt, a Megoldás hezitált egy darabig. Aztán láttam, hogy a Megoldás, a Természet rendje és a Félelem félrevonultak, de ez engem nem zavart, mert ők döntöttek így, az sem zavart, hogy a Megszorítások megint leült, és az volt bennem, hogy pf, kezdhetjük elölről, de a következő lépés az volt, hogy ő felállt, körülnézett és leült.

Ha mindenki úgy dönt, hogy egyszer volt jól, de aztán úgy dönt, hogy ne legyen jól, megint nem akar jól lenni, az már az ő döntése, nekem rendben van. Egyetlen dolog esett rosszul, hogy belőlem bizalom meg nyitottság áradt belőlem, erre ők (Megoldás, a Rend és a Félelem) kinevettek minket. Előbb ez nagyon bántott, mert mi nem bántottuk őket, és akkor miért kell minket bántani, előbb szomorú voltam, mert ez egy szétszakítottság, de úgy voltam vele, hogy ha ők ezt választják, azért mi jól vagyunk így. Azt próbáltam a többiek felé közvetíteni, hogy ne veszítsék el a hitüket. (megjegyzés részemről: a vírus és az oltás össze néztek, majd összeölelkeztek, mire a vírus újjászületve felállt)

Emberek: Amikor beléptem a körbe, először az Oltáshoz mentem, kicsit körbe is jártam, megnézzem, hogy hogy a legjobb nekem, de akkor éreztem a legjobban magam, ha vele szemben állok és ő rám figyel. De elkezdett kikacsintani, másfelé figyelni, az már nagyon rossz volt, azért is álltam mindenki közé, mert azt akartam, hogy rám figyeljen. Nem én voltam a központban és akkor borzasztó érzés volt. Amikor mindenki oda csoportosult egy körbe,  én ettől elhatárolódtam, na én ezt nem akarom, néztem, mi lesz ebből. Ahogy így néztem, azt éreztem, hogy mázsás súlyok telepednek a hátamra a térdemre, összeesek, a fejem kezdett iszonyatosan nehéz lenni, aztán amikor a földön voltam már összegömbölyödve azt éreztem, én itt elalszom, minden rendben lesz, nem érdekel semmi, átalszom az egészet, úgysem fog történni semmi extra, valaki megérintett, de nem érdekelt.

Egyszer csak azt éreztem, na most itt a pillanat, fel kell ébredni, kipattant a szemem és azt láttam, hogy mindenki egyesével áll megint, és akkor láttam meg megint az Oltást, ó, megint ő az, nincs baj, megint elé álltam, és megint kezdődött elölről minden, megint elhatárolódtam. Akkor úgy döntöttem, inkább arra nézek (Megoldás, a Rend és a Félelem felé). Én az elhatárolódást választottam.

Félelem: Én az elején azt éreztem, hogy látnom kell őket, de nem érdekel, mi van velük (Megszorítások, Vírus, Oltás, Gazdaság, Politika), szemmel tartottam őket, de nem akartam kapcsolódni, sőt a Politika kifejezetten idegesített, hogy megpróbált kapcsolódni, mert nem veszik észre, hogy nekem semmi közöm az egészhez, kívül maradtam, semmi nem érintett meg. Egyetlen érzelmi reakció, ami kitört belőlem, az a nevetés, azt éreztem, röhejes amit csinálnak, ez az erőltetett próbálkozás, de nem érintett meg. Érdekesek voltak a testi tünetek, végig fáztam, fogam vacogott, ezek a tünetek végig jöttek, de ennyi.

Megoldás: Én ahogy bejöttem, egyedül a Félelemmel  tudtam azonosulni, de nem akartam oda menni, én is a megfigyelő voltam, aztán az volt a megélésem, hogy mi ez a cirkusz itt, mi ez a kabaré, ami itt zajlik, egyáltalán nem hezitáltam, ahogy az Oltás mondta, csak figyeltem. Aztán a Megszorítások megölelt, egyáltalán nem értettem, rá is néztem a Félelemre, hogy ez mi, és akkor kibújtam az öleléséből, és ide félre jöttem. A Természet rendjével is akartam kapcsolódni, de ő se nézett sehova, de aztán ő is, meg a Félelem is idejött, és tök jó volt, hogy egyetértenek velem, hogy ez itt egy cirkusz,m nem én vagyok a helikopter.
Félelem, Természet rendje: ugyanez ment bennem: mi ez a cirkusz?
Természet Rendje: Ahogy bejöttem, úgy éreztem, ez az egész egy nagy, felszínes bulshit, nyálas szar, amit itt letolnak, mikor fejezik már be, próbáltam elfordulni, de közben időnként néztem, hogy mi történik.Egyedül a Félelemhez tudtam kapcsolódni, aztán megláttam ezt a széket, leültem és azt éreztem, ez egy nagyon jó trón. Senkit nem akartam magam mellé. Ez volt a lényeg: felszínes, nyálas ami történik. Ültem a trónon és hatalmasakat ásítottam, nem érdekeltek, egyfajta gőgöt éreztem, meg hogy gyönyörű vagyok, mi hárman (Természet rendje, Megoldás, Félelem) a helikopterek, röhögtem, olyanok voltunk, mint akik klikkesedünk az iskolában. Azt éreztem, hogy annyival egyszerűbben is lehet csinálni, hogy az egyszerűbb mennyivel gyönyörűbb, én, aki a szerepben vagyok, süt a nap a fejemre a nap, ettől gyönyörű vagyok, én nem fáztam, de magamra terítettem ezt a plédet, mint egy palástot. Hatalmat és gőgöt éreztem.

Összefoglaló

Ha elolvasod a képviselők megosztásait, te magad is felfedezhetsz olyan dinamikákat, amelyek a hétköznapi szemmel nem látszanak vagy csak sejthetőek.

A térben ketté szakadtak a képviselők: egyik oldalon a Félelem, a Természet rendje és a Megoldás, másik oldalon a Vírus, Oltás, Politika, Megszorítások, Gazdaság, akiket az Oltás próbált összeterelni, egymás kezét fogva, kis időre sikerült, aztán szétkapcsolódtak és minden kezdődött újból.

A két oldal között, az emberek, akik tanácstalanul, érdektelenül kivárnak.

A megszorítások és az oltás ideiglenesen elveszik a vírus erejét, de eközben az emberek, akire senki nem figyel át akarják aludni ezt az időszakot, érdektelenné válnak, és egy idő után a vírus megújult erőre kap. A megszorítások alatt hiányzik az érintés, közben félelem és várakozás van, de nem ez a megoldás.

A politika, az oltás és a megszorítások kéz a kézben járnak, egyik sem figyel az emberekre. A gazdaságot szinte csak a megszorítások érdekli.

Megmutatkozott egy ciklikusság, egy újrajátszás a vírus, a megszorítások és az oltás dinamikájában.

A csoport arra jutott, hogy a természet rendje, a megoldás félelemmel jár. A felállított fogalmak közül sem ők, sem a többiek nem tudtak vagy nem akartak kapcsolatot létesíteni. Ők hárman kinevették az egész cselekményt, ami előttük zajlott, cirkusznak, színjátéknak nevezték azt.

Az állítást videón rögzítettem.

2021.Április 16.