Az analitika az, ami fáj
Az elme egy jó dolog, csak nem mindegy mikor használom. Ugyanaz a misztikum övezi, mint minden mást: jó helyen, jó időben.
A gondolatok az elme termékei, és igen, szükséges gondolkodni, de nem mindegy hol és mikor. Például szex közben képzeld el, hogy a partnered fogja a kezében a kámaszútrát és gondolkodva olvassa: bal láb 45 fokban, ííígy, és várja az orgazmust. Vagy állsz a boltban a pénztárnál és azt mondja a pénztáros: 2500, te meg kiveszed a bankjegyeket és szín és megérzés alapján fizetsz.
Visszatérek a gondolatokhoz: ők azok, akik szétszedik az egészet, analizálnak, kérdéseket tesznek fel: Mi lesz, ha, és ha megharagszik, és ha nem jön, és ha jön, mi lesz ha, miért, mikor, hogyan, stb. Ezek egészséges kérdések, de mint minden, ezek is ártalmasak lehetnek, ha sok van belőlük mert akkor táplálják a félelmet. És akkor gátolom magam, vívódok, hanyagolom a cselekvést, és akkor fájok.
Igen, az analitika fáj.
A megoldást kérdezed?
Ha három kérdésnél több jut eszedbe 10 percen belül, kezdjél el gyanakodni, hogy építed a gátjaidat. Valaki ott benned egy szülő hangján juttattja eszedbe az óvó, védelmező, féltő mondatokat, azonosítsd be, ki lehet.
A következő lépés, hogy emlékezz szeretettel erre a személyre, mert téged védett gyermekként, és fedezd fel, hogy már nem vagy gyerek, van választási lehetőséged. A választás lehetősége pedig maga a szabadság.
