Ne nyomd el, ne tagadd el az agressziódat!
Egyrészt azért, mert, ha letagadod, úgy fog feltörni belőled, mint a gejzír és egyáltalán nem biztos, hogy akkor, és annak, és ott, ahol kellene. Ott fogom kiengedni, ahol a legjobban kézben tudom tartani a dolgokat, ergo, másra terhelem a dühömet, mint az igazi célszemély.
Másrészt azért, mert megbetegszel, apró, rövidebb vagy hosszabb epegörcseid lesznek, vagy a bőröd viszketni fog, hogy kettőt említsek a tünetekből.
Aztán azért se tagadd le magad előtt, mert, ha beledugod a fejedet a homokba, attól még lesz benned agresszió és nem tudsz vele foglalkozni.
Azért se fojtsd el, mert passzív agresszív leszel, vagyis becsomagolod vörös szalagos, ezüst csomagolópapírba, de attól még ugyanúgy tudsz vele bántani vagy éppen bántalmazni. Az elfojtott érzelmekkel pedig magadat bántod, magad feléd fordítod őket.
Tehát, első lépés: elfogadom, szembesülök az agressziómmal.
Második lépés: elfogadom, hogy van. Ha ezt megtettem, akkor tudom megszelidíteni, uralni ezt az elképesztő erőt.
Harmadik lépés: megtanulom használni a megfelelő helyen, megfelelő időben, igen, ez általában nem megy egyedül, érdemes segítőt igénybe venni.
Aztán jöhet a mélyebb lépés: kié ez az indulat, az enyém-e vagy örököltem és már nincs létjogosultsága?
Ne feledd! Az agresszió az élet része, akkor is, ha nem szeretjük. Fontos, mert így tudok határokat húzni, és ha megszeretem magamban ezt a képességet, mármint, hogy tudok agresszív lenni, ha szükséges, pont annyiszor, pont ott fogom használni, ahol szükséges, se többet.
Egy nyugodt emberré válhatsz

Ahogy a sötétség veszi át a teret december 21-ig, úgy változnak az álmaim…
Ahogy a sötétség veszi át a teret december 21-ig, úgy változnak az álmaim, hajnalban egyre mélyebb filozófikus kérdésekre, válaszokra ébredek…ahelyett, hogy az adventi