Neked mi lenne fontos a halálod pillanatában?

Az úgy kezdődött, hogy Singer Magditól tanultam egy módszert az elengedéshez, ez pedig a nyereség – veszteség összeírása. Rengeteget használom a magam életében is, meg a munkámban is. Azért szeretem használni, mert tágítja a tisztán látást, a magammal szembeni őszinteséget, a tágabb nézőpontot, és még ki tudja mi mindenért, amit most elfelejtek.

De van egy oldala, amit sokan kérdeznek: hogy tud egy szerettem halála nekem nyereséget hozni? Ez lehetetlen, ebben nem látok nyereséget.

Anyám halála óriási nyereséget hozott számomra. Nemcsak egyet, de többet is, ebből most egyet emelek ki.

Az elmúlt évek úgy teltek el, hogy rengeteget dolgoztam, mert imádom a munkámat, néha vissza kell fogjam magam, és ez bizony nehezen sikerül. Rengeteg ötletem van, ezek közül párat megvalósítottam és ehhez jönnek újak, újabbak, még be sem fejeztem az előzőt, máris kopogtat az ajtón a következő. Ilyenkor türelmetlenné válok, és a szeretteim is, mert az alkotás hevében keveset kapnak belőlem, és jogosan tör ki a hiány vulkán itthon.

Nem tudom, ti hogy vagytok ezzel, de ilyenkor azt érzem, mindenki tőlem akar valamit és nem tudok alkotni. Tíz kicsi majom dübörög a fejemben, vitatkoznak, a konyhámban meg a családom is. Velem.

Amikor hazajöttünk a temetésről, a törvény tíz napig karanténba zárt, és bár akkor zúgolódtam, a kilencedik napon rájöttem, hogy már megint szerencsés voltam. Lehetőségem volt gyászolni, és átgondolni a dolgokat.

És tudjátok mi volt a legfőbb gondolatom?

Hogyan éljek ezen túl, úgy, hogy a halál pillanatában elégedett legyek azzal, amit tettem vagy nem tettem. Mi a fontos és mi a kevésbé fontos? És mi az, ami egyáltalán nem fontos.

Nyilván, ahogy öregszem – ez nem is olyan, ahogy elképzeltem, sokkal jobb -változnak az igényeim, változnak a kapcsolataimon belül is az igényeim. Például régen egy elfelejtett nőnapot, születésnapot, évfordulót világvége hangulatként éltem meg, addig most a hétköznapi együttműködés sokkal fontosabb lett és tojok szó szerint az évfordulókra. Azt látom, hogy kapaszkodtam az ünnepekbe, mert nem volt ünnep a hétköznap.

Aztán megtaláltam a hétköznapokban is az ünnepet.

Na de, hogy szavamat ne felejtsem, itt hallom a tíz kicsi majmot a fejemben ahogy vitatkoznak. És akkor becsukom a szemem, és azt mondom állj!

Eljátszom, hogy a halálomon vagyok és visszatekintek az életemre, azzal a kérdéssel, hogy MI VOLT FONTOS AZ ÉLETEMBEN, MIT VISZEK MAGAMMAL?

És a majmok elhallgatnak, leülnek, eltűnnek és marad egy. Na és akkor azt követem.

Mindig az emberi kapcsolatok és a hivatásom vannak, mert a kettő teljesen összefügg, összekarolva haladnak, haladunk valami felé. Fontos az életemben, hogy valamit letegyek az asztalra, ami a természet rendjét illeti, követi és ezt átadjam annak, aki nyitott rá.

Neked mi lenne fontos a halálod pillanatában? Írd ki egy papírra, igen, kézzel, és máris van egy mankód, amit használhatsz. A fontosság változik, változhat, de ez rendben van.

Sütő Annamária Babi

Scroll to Top

Iratkozz fel a hírlevelemre!