Volt egy testi tünete.

Viszketett.

Minden este lefekvéskor, pamut hálóingben, pizsamában, semmibe öltözve, mindegy, hogy tél vagy nyár volt, jött a viszketés…Először azt hitte, allergiás a hidegre…

Aztán valami összetevőre gondolt, valami táplálékra, mint cukor, ezért megvonta magától. Néhány napig úgy tűnt meg van a megoldás, ám egyszer csak megint lefeküdt és jött a viszketés. Kérte a férjét, vakarja meg a háta közepét, mert szúrja valami, tenyérnyi helyen. Még jobban, a vállait is, ott a szárnya alatt is, de jobban, mert minden érintés erősebb viszketést vált ki. Fájó viszketést… A köröm nyoma felhurkásodott, vörös tűzben égett és mintákat rajzolt a bőrre… látható nyoma volt a körömnek.

Egy pillanatra felvillant, hogy majd egy évtizeddel korábban is voltak hasonló tünetei, de elmúltak. Néha felerősödtek, aztán elmúltak, akár évekre is…

Az élet úgy hozta, hogy a kezébe akadt egy könyv, amely felkeltette az érdeklődését. Beleolvasott az első oldalakba, majd mintha tüzes vassal megégették volna kezét, becsukta és eldobta.

Merthogy magáról olvasott a könyvben. Na már most nincs is a megszokottnál eltérőbb dolog, minthogy szembejöjjön az emberrel saját maga. Csakhogy ez egy meztelen, álruhák nélküli  ÉN, és mi azt tanultuk, hogy a mezítelenség szégyen…

Egy szomorú októberi napon, amikor Yoda mester ereje elköszönt tőle, és teljességgel biztos volt abban, hogy szerethetetlen, amikor a hétfő is összekeveredett a szerdával, megélte a teljes káoszt, akkor elővette a könyvet, nem volt semmi veszíteni valója már.

Egy hétig olvasta, szörnyű lelki kínokat átélve, de ez mind semmi volt ahhoz a viszketéshez, ami szó szerint véresen komoly lett. Sebesre kaparta körmével magát. Nem segített sem hideg víz, sem kámforos csodaszer, sem kézrátét, sem sírás. A pokol tüze égette a bőrét, a karjait, a hátát. Düh, harag, fájdalom, értetlenség voltak társai ebben az állapotban.

Mire a tartalomjegyzékhez ért, teljesen tünetmentessé vált. Eltelt 3 év, és azóta nincs csak szúnyogcsípés okozta vakarózás.

Kíváncsi vagy, mi a könyv címe, ugye? Elárulom: Patricia Evans: Szavakkal verve. Az olvasmányról sok cikk található az interneten, mégis tabutémát feszeget: a családon belüli hatalmi harcokról, rosszabb esetben erőszakról. 

Tapasztalataim alapján sok segítő szakmában dolgozó nem ismeri fel ezt az igen gyakran előforduló problémát, ezért sok esetben a terápiák is eredmény nélkül maradhatnak. Valóban nehezen felismerhető, mert nincs látható külsérelmi nyoma, mint a testi agressziónak, hacsak valakinek fel nem tűnik egy szomorú, összezavarodott szempár. A fájdalom, amivel jár, sokkal nehezebben elviselhető, mert hosszan gyógyuló sebekről van szó. A legfontosabb ismérvei közé tartozik, hogy a szóbeli bántalmazás tanúk nélkül, a családi fészekben történik és a világ irigykedve bámulja a szóban forgó házaspárt a boldogságuk miatt. Az agresszor azt állítja, hogy szereti az áldozatot, aki viszont nem tudja bizonyítani a történteket, ezért összezavarodik.

Ha felfigyeltél a témára, vagy lehetnek hasonló testi tüneteid, az írás végén találsz egy kérdésekből álló sorozatot, amelyből megtudhatod, hogy szóbeli erőszak áldozata vagy-e.

Dr. Masaru Emoto vízzel készített kísérletei óta bizonyított ténynek számít, hogy a kimondott szónak hatalma van. A víz, amelynek a köszönöm szót mutatták, gyönyörű hatszögletű kristályokat hozott létre, míg abban, amelyre az ostoba szót elhelyezték, alaktalan és töredezett kristályok jöttek létre. Ezek alapján érdemes körbejárni a viszketés pszichoszomatikáját is.

Szóbeli agresszió teszt:

1. Partnered hetente többször vagy még gyakrabban ingerült, vagy dühös veled, pedig te nem is akarod felidegesíteni. Minden alkalommal meglepődsz. (Ha megkérdezed miért haragszik, azt mondja, nem haragszik, vagy valamilyen módon értésedre adja, hogy te tehetsz róla.)
2. Amikor megbántottnak érzed magad és érzéseidet megpróbálod megbeszélni partnereddel, utólag sosincs olyan érzésed,, hogy a kérdést teljesen megoldottátok. Nem vagy boldog, megkönnyebbült, nem érzed, hogy kibékültetek.  Partnered ilyet mond esetleg: Mindig veszekedni akarsz. Esetleg más módon fejezi ki azt, hogy a helyzetet nem akarja megbeszélni.
3. Partnered válaszai alapján gyakran érzed azt, hogy frusztrált vagy zavart vagy., mintha képtelen lennél megértetni vele szándékaidat.
4. Ha sokkal inkább nem konkrét (hova és mennyi ideig menjünk nyaralni) kérdések miatt vagy feszült, hogy mit mondtam én a partnerem szerint, és mit mondott ő nekem.
5. Néha elgondolkozol: Mi a baj velem? Nem kellene ilyen rosszul érezzem magam
6. Partnered ritkán vagy sosem osztja meg veled gondolatait és terveit.
7. Partnered szinte minden általad említett dologban ellenkező véleményen van, és ezeket úgy adja elő, mint örök érvényű, eleve helyes gondolatok. Sosem úgy kezdi, hogy „Szerintem, én úgy gondolom, hogy…én úgy érzem”. Azt mondja vagy érezteti, hogy a te véleményed helytelen.
8. Néha eltűnődsz, vajon partnered önálló, független embernek tart-e partnered.
9. Nem emlékszel egyetlen olyan esetre sem, ahol azt mondtad volna partnerednek: „Állítsd le magad, ezt fejezd be!”
10. Amikor próbálsz megbeszélni valamit partnereddel, ő dühbe gurul, vagy azt mondja: „Fogalmam sincs, miről beszélsz!”
11. Sokszor hallod azt a mondatot, hogy „Túl érzékeny vagy!”

Amennyiben legalább két állítás igaz.

(Forrás: Patricia Evans: Szavakkal verve c. könyv)