A megbocsátás ajándék.

Takarítok a gépemen, van mit. Ahogy az életemben is, emberek balra el, maguktól vagy arra tereltem őket. Ahogy a hálószobába is, bútor balra ki, váza be.

Guatemala videó, Asszonyképzős jegyzet, fényképek, hopp, ez micsoda….

És anyám kézírását látom magam előtt, a reszkető, már bizonytalant, ám amiket írt olyan erővel hatnak rám, mint a vihar szele a tollúra.Felkapnak a szavak és repítenek anyám illata felé, hallom a hangját, ahogy mondja, fijam, nem jó az így. És látom magam felháborodva vagy éppen szememet forgatva hallgatom éles szavait. De az éles szavak valahogy melegséggel voltak tele, igen,igen, nem mindig.

Csőröge fánk recept, az alján egy mondattal…

 A megbocsátás ajándék.

 Megfordul a gyomoromban a gondolkodás szele…vajon én hogyan vagyok ma ezzel…most pont rosszul áll a szénám, anyám csóválná fejét, nem jó, gyermekem, nem jó ez így, te tudod…Mami, én most nagyon távol látom a megbocsátást, illetve nem látom, haragom eltakarja a szememtől a jövőt, de tudom, hogy ez egy 24 óra és átalakul bennem, mert másnak megbocsátani könnyebb. Van rá ezer ok, amiért fel lehet menteni valakit. Van, amiért szeretettel gondolni rá, mert minden ember esendő. Lehet esendő, csak én nem…Nekem tudnom kellett volna, nekem tudnom kell a tutit.

És hallom, ahogy mondja, ne légy szigorú magadhoz, mire én gurgulázva kacagok, hogy ezt pont te mondod, Mami, mire ő is kacag, jobbra hajtja fejét, menj el, Babi, ne röhögtess, mert bepisilek, és még jobban kacagunk.

A megbocsátás ajándék.

 A legjobbkor jött ez a mondat, Mami. Emlékszel a családi füttyszóra? Hogyne emlékeznél, hiszen ti tanítottatok meg rá, Tatival. Én nem tudtam, hogy ez egy rigó dallama, de amikor pár évvel ezelőtt, amikor ti már a másik világról figyeltetek, meghallottam a kertben ezt a dallamot, azt hittem elájulok. Azon a nyáron sokszor fütyültetek a rigó hangján, azóta sosem.

És én nem tudtam hova tenni ezt a hangot. Aztán lassan ráébredtem, hogy ez figyelmeztetés. Tőled, tőletek. Mert mindig itt érezlek a hátam mögött, téged is, apámat is. Oly mindegy, hogy mennyi bajom volt veletek korábban, és mennyire jó, hogy békével tudtunk elbúcsúzni.

És most emlékszem arra az érzésre is, hogy milyen magamnak megbocsátani. És képzeld, Mami, van egy olyan mondat is, hogy: Megbocsátok magamnak, akkor is, ha nem tudok magamnak megbocsátani, átbasszuk az agyunkat :9 hát ezen milyen jót nevetnél.

Szét tudnám szedni ezt a szót, hogy megbocsátás ezer darabra, most viszont csak elfogadom, úgy, ahogy van, ahogy én érzem.

Úristen, mennyi hála van bennem ezekért a papírkáidért, amelyeket összeszedtem halálod után a bibliából, a receptes füzetből, a tévé mellől.

 A megbocsátás ajándék. Ma ezzel fekszem, holnap így kelek. És holnap reggel megosztom a világgal a gondolataimat. És a papírkádat.